Miért jó sorozatokat nézni? Mert kikapcsolnak, átrepítenek egy másik világba. Visszacsöppenek a 90-es évekbe, jóbarátaim, Rachel és Joey közé. Bekapcsolódom Simpsonék életébe, a Trónok harcát követhetem, küzdök a Zöld íjásszal, rettegek a sok stranger things megtapasztalásával... megmozgatom hasfalaimat öblös nevetések közepette, könnyeket hullatok, félek, elérzékenyülök a sok romantikától, izgulok vagy nosztalgiázok. Egyszóval: kikapcsolódom! És ez milyen jó! Milyen fontos és szükséges! 

Csak találjam meg a megfelelő mértéket, mert bizony könnyű átesni a ló túloldalára... mert egy rész nem rész. Két rész fél rész. Hmm már egy órája tanulni kéne, nem baj, most már mindegy, megnézek még egy epizódot. Vagy kettőt. Oké, egészkor tényleg neki kezdek a tanulásnak. Hoppá, egész múlt két perccel, sebaj, egy óra múlva újra nekifutok talán...

Ha a fenti sorok ismerősek, észrevétlenül belesétálsz a sorozatnézés csapdájába. Érdemes elgondolkoznod, hogy lényegében miből állnak a napjaid? Suli/ munka, sorozat, alvás. Nem azt mondom, néha belefér egy sorozatmaraton. Néha.
Mondjuk legalább addig, amíg sorozatot nézek, nem kell a saját problémáimon gondolkodni. Biztos, hogy ez mindig jó? Hogyan fog akkor előrehaladni az életem, hogyan fogok fejlődni, ha mindig a kis világomba menekülök, a laptopom elé, a pokrócom alá? 

Az az igazság, hogy amíg én elvonulok, az ablakomon kívül zajlik tovább az élet. Fontos,hogy lecsendesedjek, pihenjek, kikapcsolódjak, kell időt és teret hagyni az elvonulásra, az egyedüllétre. De ha ezt túl gyakran csinálom, akkor mikor marad idő élni?
Talán ismerős a Halott pénz Élnünk kellett volna még című száma:

Ha kérdezik, hogy éltem-e
mit mondjak majd?

Ha kérdezik, hogy éltem-e
majd azt mondom hogy:

Élnünk kellett volna még,

Valahogy, ahogy elképzeltük.

Ne legyünk azok, akik fiatalságuk elmúltával könnyes szemmel a fenti sorokat éneklik. Akik a fiatalságuk éveit sorozatnézésre pazarolták.

Annyi csoda vár kint arra, hogy felfedezd. Már talán sokat hallottad, hogy akkor kezdődik az élet, mikor kilépsz a komfort zónádból. És az ágyad, a pokrócod, meg a laptopod, az még nagyon is a komfortzónád része.
Függőséget természetesen nemcsak a sorozatnézés okozhat, de sok korombelinél azt tapasztalom, ez a fő foglalatosságuk, a legfőbb hobbijuk (fiúknál még szóba jöhet a videójátékozás). Önmagában egyik sem rossz vagy elítélendő, de a mértéket nem győzöm hangsúlyozni. 

Tudom, a sorozatrészek etetik magukat, nehéz nekik megálljt parancsolni. Előnye is lehet a sorozatnézésnek, például segíthet a nyelvtanulásban, ha angol szinkronnal, felirattal követed az epizódokat. De ezenkívül annyi hobbi van még, amit űzhetsz!
Talán el akartál kezdeni gitározni. Most van itt az ideje. Rajzolj, fess. Írd le azt a verset, amibe sosem mertél belekezdeni. Menj el futni. Porold le a zongora billentyűit, és szólaltasd meg a hangszert. Szervezz egy programot. Önkénteskedj. Nevettess meg másokat. Énekelj. Táncolj. Barátkozz. Keress egy érdeklődésednek megfelelő közösséget. Utazz.

Természetesen nem kell 0-24-ben lefoglalni magad, vagy folyamatosan képezni magad. Inkább arra bátorítalak, hogy ne hagyd, hogy az idő csak úgy elteljen, elfolyjon, miközben te nagyrészt semmi mást nem tettél a kötelességeiden kívül, csak sorozatot néztél, facebookoztál, instáztál, youtube-videókat nézegettél... (helyettesítsd be azt, ami rád vonatkozik). Éld tudatosan a mindennapjaidat.
Biztos van valami, amiben tehetséges vagy, ami ajándék lehetne a többiek számára. Ne rejtsd el azt.

És találd meg a helyes mértéket mindennél, a kikapcsolódásnál és az aktivitásnál is.