Bizonyára mindannyian hallottuk már a „klisé-szerűen” unalomig ismételt mondatot, hogy „az ember társas lény”. Való igaz, mi, emberek mások társaságának keresésére vagyunk programozva. De vajon mi a helyzet azokkal, akik nem részesülnek a többi ember által nyújtott társas kapcsolódás érzésében? Hogyan alakul ki és miért olyan veszélyes a magányosság? Mit tudunk tenni a magányosság leküzdése érdekében? 

A magány sokféleképp értelmezhető. Különbözik az egyedülléttől, mivel, ha egyedül vagyunk, érezzük, hogy ott van mögöttünk a bármikor igénybe vehető közösség, az emberi kapcsolatok.

Az egyedül töltött időt magunk választjuk. Ilyenkor elmerülhetünk saját gondolatainkban, megtervezhetjük teendőinket, alkothatunk, vagy épp minőségi énidőnket kihasználva mindenfajta konkrét cél nélkül elvonulhatunk embertársainkkal teli világunk elől.

 Az egyedüllétre a szabadság, nyitottság, erő érzése jellemző.Egyedül az ember közelebb kerül önmagához, tisztábban átlátja céljait, kreatív energiáit mozgósítja, ami az önkiteljesedés felé hajtja. Ezzel szemben a magány nyomasztó és veszélyekkel teli lehet, ha nem tölti ki élvezetes elfoglaltság, ha elveszettnek érezzük az érzést, hogy a közösség támogat és elfogad. A magányos ember általában tompán érzi magát, negatív gondolatok és érzések kerítik hatalmukba.

A magányosságnak három fő jellemzője van:

1. A társas kapcsolatok hiányának / nem megfelelő minőségének eredménye
2. Saját, szubjektív érzésünk határozza meg (például a magányos személy hiába tölt sok időt emberek társaságában, vagy hiába él párkapcsolatban, mégis a magány fogságában érzi magát)
3. Kellemetlen, lehangoló érzéseket kelt bennünk

A magány testileg-lelkileg veszélyt jelenthet

Az alacsony szintű társas kapcsolódás és az érzelmi kötődés alacsony foka állandó szorongással, stresszel járhat. Az emberi szervezet folyamatos készenléti állapotban van, ami megterheli az immunrendszert, így a szervezet kevésbé lesz ellenálló betegségekkel szemben. Kutatási eredmények szerint a magányosság a szív-és érrendszeri megbetegedések kockázatát is növeli. Riasztó megállapítás, hogy a magányosság nagymértékben összefügg a halálozási mutatókkal. Az emberi kapcsolatok hiánya olyan erős kockázati tényező halálozás szempontjából, mint a dohányzás.

Hogyan lehetünk úrrá a magányosságon? – Megküzdési stratégiák, instant megoldások

Amikor a magány az elviselhetetlenségig fokozódva végigkíséri mindennapjaikat, a magányos személyek minél gyorsabban próbálnak megbirkózni a gyötrő egyedülléttel. Ezek általában olyan megoldások, melyek hamar megvalósíthatók, sokszor nem egy átgondolt folyamat eredményeként, hanem egy elsőként felmerülő gondolatból születnek, így némelyik veszélyes, destruktív hatású lehet. Sok esetben a társas kapcsolatok újrakezdésével, régi ismerősök felkeresésével próbálkoznak, vannak, akik vallásos közösséghez csatlakozva keresik a valahová tartozás és a magasabb egységbe integrálódás élményét. Sokan döntenek úgy, hogy megnövelik napi kötelezettségeiket és elfoglaltságaikat (pl. tanulás, munka, sport) a hatékonyság érzésének érdekében, vagy több időt töltenek ön-fejlesztéssel, saját vágyaik és szükségleteik megismerésével. Azonban sajnálatos módon gyakran előfordul, hogy a magányosság keltette negatív érzések enyhítése érdekében alkohol-, illetve droghasználathoz fordulnak.

A teljes cikket itt olvashatjátok el.

forrás: 7koznapi.blog.hu