„Carpe diem!” Azaz: élj a mának! Mi lenne, ha azt mondanám, hogy ennek a kifejezésnek van egy másik fordítása is: mégpedig az, hogy élj a máBAN!

Hát ez nem nagy változás, gondolhatjátok. Oké, valóban csak a toldalék különbözik, de teljesen más értelemet nyer így a híres latin mondás. Az „élj a mának!” olyan felfogás, mely szerint ma bármit csinálhatsz, amit szeretnél, úgy, hogy közben nem kell a következményekre, a holnapra gondolnod. Értem én, hogy fontos, hogy élvezzük az életünket. De az, hogy bármit megtehetek, és nem érdekelnek a következmények, baromi nagy felelőtlenség és önámítás. A tetteimnek biztosan lesz következménye, miért hazudnék saját magamnak? 

Az „élj a mában!” arra biztat, hogy élj meg minden pillanatot, ott, ahol éppen vagy.

Lehet tervezgetni, sőt, kell is, mert fontos a következményekre gondolni.  De ne abból álljanak a napjaim, hogy a múlton rágódom, vagy folyamatosan a jövőmet tervezgetem. Bárhol vagyok, bármit csinálok, legyek teljesen jelen, és amikor csak tehetem, ne máson kattogtassam az agyam.

Folyton zaj vesz minket körül, suliból megyünk egyik program után a másikra, munka, edzés, találkozó, barátok, család... és csendben szinte alig vagyunk. Ha épp nem vesz minket zaj körül, mi magunk tereljük el a figyelmünket (mobilozás, zenehallgatás,...). Robotokká váltunk, akik programozottan mennek oda, ahova kell, de közben sehol nem vagyunk jelen, mindig valami másról álmodozunk, valami mást tervezgetünk, valami mást várunk.

„A holnap doboz bonbon, kibontom, ha eljön az ideje”

Van egy kihívásom számodra! Arra hívlak meg, hogy próbáld megélni a pillanatokat. Próbálj jelen lenni a hétköznapokban, az élet apró eseményeiben éppúgy, mint a fontos történésekben. Olyan jó lenne, ha a lelkünk nem rohanva próbálná utolérni a testünket, hanem ez a kettő harmóniában együtt haladna. Hagyjunk időt a csendre is, hagyjunk időt arra, hogy feldolgozzuk a napi eseményeket! Így nem fog az idő elfolyni, vagy kifolyni a kezünk közül, mert sokkal tudatosabban fogunk vele bánni! Hajrá!