Biztosan sokan találkoztatok már a slam poetry kifejezéssel, de lehet, nem tudjátok pontosan, mit takar a műfaj. A slam egyszerre szórakoztat, művel, elgondolkodtat. A magasba visz, aztán a mélybe; úgy, mint egy vers. Ismerjük meg jobban ezt a jelenséget!

A Slam Poetry legelőször a ’80-as évek közepén jelent meg mint önálló előadói műfaj, a spoken word versengő formájaként. A feltalálója és kezdeményezője, Marc Kelly Smith amerikai költő volt. Modern költészeti stílusként lehet a slamet meghatározni, más, mint a hagyományos költészet. Nincs előzetes forgatókönyve, aktuális témákról szól, hétköznapi emberektől hétköznapi embereknek. Ez egy szabad, kötetlen költészeti forma, talán így lehetne legkönnyebben meghatározni, hogy aki ismeri, hogy milyen is a slam, az azonnal tudni fogja miről van szó. De talán nem is kell meghatározni.

Írás a színpadon

A slamnek van némi mozgalmi jellege. “A slam egy többjelentésű szó. Egyszerre jelenti a szöveget magát, a műfajt, a slam-esteket, a slam-közösséget és a szubkultúrát. A slammerek szívesen gondolnak arra, hogy amit művelnek, annak van egyfajta pozitív és követendő hatása, vagyis hogy a hatásukra sokan (főleg fiatalok) maguk is elkezdenek slammelni. Aki pedig írni kezd, az előbb-utóbb olvasni is fog. Vagy legalább gondolkodni.” Mivel más a slam, mint a hagyományos költészet, ezért máshogy is kell hozzáállni, más eszközökkel is dolgozik az ember. “A slamben van egy csipet színház, egy csipet stand-up, sőt egy csipet rap is. Kiállni, és elmondani, hogy mi bánt, mi foglalkoztat, mit gondolsz vagy hogy vagy ma—az nagyon nagyon jó érzés. Adrenalin és remegés."-mondta egy slammer.

Ha már volt szerencsétek ellátogatni egy slam-estre, akkor észrevehettétek, hogy számos témával foglalkoznak a slammerek, mikor a színpadon adják elő produkciójukat. Akár társadalmi problémák, politika is lehet a központban, vagy bármi humoros, mondhatjuk, hogy a témák tárháza végtelen. “A slam bármiről szólhat. A lényege viszont, hogy az ember, aki elmondja közönség előtt, maga írja meg a szövegét. Vagyis arról szól, amiről a slammer szólni akar. Érzelmek, indulatok, személyes történetek és közérzet. Vagyis nagyjából ugyanarról szól mint az összes többi művészet, és ugyanonnan érkezik az ihlet is. A játék kedvéért azért időnként vannak tematikus versenyek is, amikor egy-egy megadott témára írjuk a slamet, de nagyon szabadon kezelhetjük, tehát a téma csak a gondolkodás kiindulópontjának számít.”

Itt tudod tovább olvasni a cikket!

forrás: elteonline.hu