A napló és a naplóírás egyszerre feszültségoldás, lenyomat, szertartás, féltve őrzött kincs, láthatatlan világunk.
Rengeteg mindentől félek, de a régi, a jelenlegi és a jövőbeli énemtől nem fogok. A naplóm az én saját kül- és belpolitikám, a változásom, a kézzel írt fényképalbumom, ahol köntörfalazás nélkül, kíméletlen őszinteséggel vannak levetve életem fontosabb és persze kevésbé fontosabb momentumai – ettől miért féljek?
A gyerekkori szerelmek és halálos sértődések tárházának indul minden napló, amely idővel és kitartással életünk egyik legnagyobb, féltve őrzőtt kincse lehet, legalábbis ez történt egy "gyakorlott" naplóíró, Ács-Fehér Kingával, aki a 20on.hu oldalon írta meg tapasztalatait.
Az a legjobb, hogy ekkor nemcsak a tinta folyik a tollból, de a teher is csökken a vállról.