A bebörtönözöttek társadalmunk legtraumatizáltabb tagjai. Gyógyulhat-e úgy a világunk, ha nem segítünk a legelesettebbeken? Változtassunk azon, ahogy őket elkülönítjük, elszigeteljük és emberségüktől megfosztjuk. Ez a missziója a Compassion Prison Projectnek.
A feldolgozatlan gyermekkori traumák hatnak arra, hogy miként reagálunk a minket körülvevő világra. Ha megnyomják rajtunk azt a bizonyos gombot, olyan döntéseket hozunk, amelyek pusztító következményekkel járhatnak, bántalmazással, családon belüli erőszakkal, függőséggel, gyilkossággal, börtönnel.
Fritzi Horstman egy lehetne a rabok közt, ám a szerencsének és támogató közegnek köszönhetően most börtön projekteket szervez Compassion Prison Project néven.
- Készen álltok arra, hogy könyörülettel szembe nézettek a múltatokkal? - teszi fel a kérdést Horstman, Nincs helye a szégyennek! feliratú pólójában.
A visszajelzések magukért beszélnek.
- Nem azért születtünk a világba, hogy gonosz emberek legyünk - vallja az egyik elítélt, aki saját édesanyja eltitkolt és csecsemőként megpróbálta lehúzni a vécén.
- A traumáink elválasztanak bennünket, távol tartanak egymástól. De amikor felismerjük és vállaljuk életünk megrázkódtatásait, az összehoz minket.
- 76 éves vagyok, sokat láttam már, de nem sokat beszélek. De szeretek emberekkel találkozni, akik megértik a világunkat, hogy mi zajlik benne, és Te ilyen vagy - mondja az egyik elítélt Horstmannak - Ez a nap egész életem egyik legjobb napja volt!
Step Inside the Circle from Fritzi Horstman on Vimeo.