Sosem volt még ekkora a generációs szakadék, mint napjainkban. Él is virul az idősek és a fiatalok közötti láthatatlan vita, a korosztályok közötti különbségek az élet minden területén felfedezhetőek. A világ eddig soha nem látott ütemben változik: a 70 évvel ezelőtti élet össze sem hasonlítható a maival. Nemcsak a végbemenő társadalmi és kulturális változások miatt, de az élet megszokott menetét folyamatosan alakító technológiai fejlődés miatt is.

Az eltérő generációknak eltérő szokásaik, miértjeik és körülményeik vannak, így hát nem meglepő, hogy sajátos értékrendszert alakítanak ki a munka világáról, a magánéletről és a családalapításról. A generációk között mindig is létezett ujjmutogatás, véleményalkotás, bélyegzés és általánosítás. A kérdés viszont az, hogy jogosan-e?

Munkahely

A generációk közötti egyik leghangsúlyosabb különbség a munkához való viszonyban nyilvánul meg: gyakran éri az a vád az Y- és Z generációk tagjait, hogy nem fordulnak eléggé alázatosan a munkához. Nem tűrik a hierarchiát, 4 órás munkaviszonyra törekednek, önként felmondanak és gyakran váltogatják munkahelyeiket. Inkább home office-ban dolgoznak, mintsem az irodában, és a digitális nomád életvitelt sem vetik meg. Én megértem a Veteránokat (1920-1939 között születettek) és a Baby Boomereket (1940-1959), hogy miért nem értik ezt az értékrendet: az egyik legbiztosabb pontjuknak a munkahely számított, sokan életük első állásából mentek nyugdíjba.

Egyébként a mai fiatalok sem azért váltanak olyan gyakran munkahelyet, mert az a világ legjobb mókája. Azért váltogatnak, mert több dolgot szeretnének kipróbálni: változniuk és fejlődniük kell úgy, ahogyan azt a rohanó világ megköveteli. A mai fiatalok ki akarnak törni az agymosógépből és alkotni, önmegvalósítani szeretnének – nem pedig sémát követni, mint a régi időkben. Nem hiszik, hogy mindenki csak olyan életet élhet, amilyenbe beleszületett.

Azt is mondják még, hogy az Y-generáció tagjai félnek a felnőtté válástól. Szerintem inkább attól félnek, hogy élettelen robotok lesznek, akiknek olyan élete lesz, amit nem is élveztek. Nem a munka derogál, hanem az élettelen, örömtelen élet. Viszont bevallom: egy háború mellett én sem törekedtem volna az önmegvalósításra. Sőt, abban az időben bizonyára én is megelégedtem volna bármilyen munkával.

És mi a helyzet a családalapítás terén? Olvasd el a teljes cikket itt!

forrás: 20on.hu