Lassan elérjük azt a pontot, ahol jó okunk van pánikba esni a klímaváltozás miatt. A Föld 2°C-os felmelegedése szinte elkerülhetetlennek tűnik, az egyre gyakoribb extrém időjárási jelenségek, az olvadó jégsapkák, az állatfajok tömeges pusztulása súlyos nehézségekkel teli, forró jövőt vetít előre. Ezek között a körülmények között joggal merül fel a kérdés: vajon szabad-e gyermeket hozni egy ilyen világra, és kitenni mindazoknak a viszontagságoknak, amelyekkel egy melegedő bolygón kénytelen lesz szembenézni.
Egyrészt felvethetjük azt a problémát, hogy szabad-e gyereket vállalni, amikor a Föld egyre növekvő népessége a kimerülő természeti tartalékokat még szűkösebbé, a klímaváltozás okozta problémákat – mint a potenciálisan felmerülő élelmiszer- és vízhiány, klímamigráció és így tovább – még súlyosabbá teheti.
Most a releváns kérdés a következő: lévén, hogy a ma születő gyerekek életszínvonala a klímaváltozás miatt előreláthatóan jóval alacsonyabb lesz, mint a miénk – sosem látott hőmérsékleti ugrások, szárazságok, víz- és élelmiszerhiány, ökológiai katasztrófák és politikai krízisek közepette kell, hogy leéljék életüket – ki szabad-e tennünk őket ezeknek a megpróbáltatásoknak azáltal, hogy életet adunk nekik, vagy sem? Más szóval: a mi kérdésünk most nem az, hogy a gyerekvállalás rossz-e a bolygónak vagy a társadalomnak, hanem, hogy rossz-e a születendő gyereknek magának.
A kérdés tehát az, hogy vajon a jövőben megszülető gyerekek várhatóan alacsony életszínvonalának, amit a feltételezés szerint a klímaváltozás idéz elő, el kell-e tántorítania a potenciális szülőket a gyerekvállalástól. Az egyik lehetséges válasz, hogy igen, mégpedig azért, mert valamilyen értelemben ártunk vagy kárt okozunk a gyereknek azzal, ha egy olyan viszontagságokkal teli világban hozzuk őt létre, mint amilyen a 21. század felmelegedő korszaka.
Sok filozófusnak ugyanakkor kétségei vannak azzal kapcsolatban, hogy vajon lehet-e ártani valakinek pusztán azzal, hogy létrehozzuk az illetőt. Elvégre kézenfekvő gondolatnak tűnik, hogy csak akkor ártunk valakinek, ha rosszabb helyzetbe hozzuk, mint amiben egyébként lett volna. Csakhogy a létrejövés által nem kerülhetünk rosszabb helyzetbe, mint amiben korábban voltunk, hiszen amíg nem léteztünk, egyáltalán nem voltunk semmilyen helyzetben.
David Benatar dél-afrikai filozófus nem ért egyet ezzel a gondolatmenettel. Benatar szerint akkor is árthatok valakinek, ha olyan helyzetbe hozom, ami számára rossz, holott előidézhettem volna olyan helyzetet is, amely számára nem rossz. Nem létezni senki számára nem rossz. Ennél fogva nagyon is lehetséges, hogy egy helyzet annyira rossz legyen, amivel összehasonlítva a nemlét – amely ugyan nem egy jobb állapot, de nem is rossz – kívánatosabb.
Még ha el is fogadjuk, hogy a megszületendő gyermek súlyos és bénító szenvedésének biztos tudata nyomós indok amellett, hogy lemondjuk a gyerekvállalásról, ebből még nem következik, hogy a klímaváltozás hatásainak fényében is le kell mondanunk róla.
A szenvedés és a megpróbáltatások mindannyiunk életében jelen vannak – ez önmagában még nem igazolja, hogy mindannyiunk szülei ártottak nekünk azzal, hogy világra hoztak minket.
Az, hogy mennyi szenvedés vár a megszületendő gyerekre, számít annak szempontjából, hogy helytelen-e őt létrehoznunk. De mégis mekkora szenvedés vár a klímaváltozás miatt ma megszülető gyerekekre? Ahogy a Johns Hopkins egyetem populációetikával foglalkozó kutatója, Travis N. Rieder a túlnépesedésről, a klímaváltozásról és a gyereknemzés moralitásáról szóló könyvében megjegyzi: „ha a gyerekem 80 évet él, minden valószínűség szerint megél és megtapasztal élelmiszer- és vízhiányt, járványokat, gyakori, katasztrofális viharokat, klímamenekültek tömeges migrációját, és a mindezekből következő gazdasági és politikai destabilizációt.”
Mindez kétségtelenül borzalmas, de vajon az egyéni élet szempontjából sokkal borzalmasabb-e, mint számos más megpróbáltatás, amellyel az emberi történelem során oly sokaknak kellett szembenézniük? Egy olyan középkori jobbágy, aki szintén éhínség, járványok és háborúk közepette élte életét, vajon lényegesen jobb életminőséggel bírt?
Félreértés ne essék: a klímaváltozás által jelentett veszélyek egyedülállók, de mindenekelőtt az általuk okozott szenvedés és nehézségek nagyságrendje, illetve az emberi történelem és civilizáció szempontjából felfogott jelentősége miatt. Nem azért, mert a klímaváltozás az egyes embert a saját egyéni életében olyan mérhetetlen szenvedés elé állítaná, ami a történelem során azelőtt ismeretlen volt – hiszen távolról sem nyilvánvaló, hogy így lenne.
A teljes cikket itt olvashatjátok el.
forrás: qubit.hu