Ma már köztudott, hogy a szerhasználók nem a konkrét szerektől, hanem az agyban, a szer által okozott kémiai változásoktól válnak függővé. Ám az kevesebben tudják, hogy ezt az idegrendszeri kémiai állapotot más módon is el lehet érni.
Erre alapozva indítottak több, mint 20 évvel ezelőtt egy nagyszabású prevenciós programot Izlandon. 1992-ben, majd évente megismételt felméréseikben nemcsak a kamaszok drog-, alkohol- és dohányfogyasztási szokásaira, hanem szabadidős programjaira is rákérdeztek. A számok magukért beszélnek:
1998-ban a tizenöt-tizenhat éves kamaszok 42 százaléka nyilatkozott úgy, hogy berúgott az elmúlt hónapban, addig 2016-ban már csak 5 százalékuk. Míg anno 17 százalékuk, ma csak 7 százalékuk használt kannabiszt. Régebben 23 százalékuk dohányzott naponta, ma csak 3 százalék teszi ezt.
Hogy sikerült a számokat ilyen hatékonyan csökkenteni? Egyszerű, mégis radikálisnak tűnő módszerekkel: 18 éves kor alatt tilos lett dohányárut vásárolni, 20 éves kor alatt alkoholt. Törvénybe foglalták, hogy a 13 és 16 év közötti gyerekek nem lehetnek az utcán télen este 10, nyáron éjfél után. A dohánytermékek és az alkohol reklámozását is betiltották. Minden iskolában kötelező lett szülői szervezetek létrehozása, ezáltal az iskola és a szülők együttműködését javították. Felvilágosító programok során hangsúlyozták, hogy a szülőknek érdemes minél több időt tölteni a gyerekkel. Valamint állami támogatást kapott egy csomó sportklub, zeneiskola, művészeti- és táncklub, kifejezetten abból a célból, hogy a gyerekek értelmesen töltsék az időt, így ingyen korcsolyázhattak meg ping-pongozhattak.