Szerepcserében a vírussal. "Én nem látok különbséget az emberek között, akár szegények, akár gazdagok, akár fiatalok, akár idősek. Meg szeretném tanítani nektek ezt a leckét."

Egy nemzetközi pszichodráma találkozón Monica Zuretti és Daniela Simons koordinálásában a résztvevők szerepet cseréltek a vírussal, és ezt az üzenetet közvetítették mindannyiunk számára:

Engem hidegen hagynak a határaitok. Nektek miért olyan fontosak?

Ti, emberek és én, a vírus sokkal több mindenben hasonlítunk, mint különbözünk. Eljött az ideje a lényeges és egyszerű dolgoknak.

Túlzásba vittétek, átgázoltatok minden határon. Azért jöttem, hogy megállítsalak titeket.

Azért vagyok itt, hogy kipróbálhassátok, képesek vagytok-e megtalálni a fizikai és lelki túlélés eszközeit.

Azért jöttem, hogy kiderüljön, képesek vagytok-e másképp csinálni dolgokat.

Itt vagyok, mert meg kell állnotok egy pillanatra és felismerni, hogy egyénileg mindannyian törékenyek vagytok, és csak összefogással tudtok erőssé válni.

Rá kell jönnötök, hogy miképp tudtok túlélni engem, egyedül otthon, mint egy hóvihar idején.

Szét akarlak választani titeket és elvenni a fizikai szabadságotokat, hogy kiderüljön, képesek vagytok-e érzelmi és spirituális szinten kapcsolódni.

Tudom, hogy látni sem akartok, ahogy a saját sötét oldalatokat és árnyékotokat sem; mégis, a részetek vagyok – ti tápláltok és támogattok. Enélkül nem léteznék.

Ti, emberek, oly’ nagyratörőek vagytok már oly’ régóta. Eljöttem most, hogy emlékeztesselek rá titeket: a természet aprócska részei vagytok csupán.

Köszönöm, hogy végre megszólalhatok, mert ez idáig csak erőszakkal fejezhettem ki a haragomat. Remélem, lassan elkezditek megérteni, hogy okkal vagyok itt. És ha ez megtörténik, akkor majd talán képes leszek itt hagyni titeket.

Angolból fordította: Molnár Erika