Az észak-kelet-brazíliai Salvadorban egy baráti társaság úgy döntött, a költészet erejével változtatja meg a városukról kialakult képet. Már létrehoztak egy kulturális teret saját közösségüknek, női börtönt látogattak, de a Sarau da Onça tagjai azt is fontos feladatuknak tartják, hogy a versek segítségével saját jogaikról tájékoztassák embertársaikat. A közösség egy tagja, Evanilson Alves elmondta, hogyan.

- Gyerekkoromban nem volt lehetőségem kifejezni magam, de mikor elkezdtem iskolába járni, a költészeten keresztül meg tudtam fogalmazni, amit érzek. Most 29 éves vagyok, és már nyolc éve hivatásos költőnek mondhatom magam.

Szülővárosa, Salvador nem a közbiztonságáról híres - Evanilsont is kirabolták, barátait megtalálták az emberkereskedők, ismer molesztált fiatalokat. Azt mondja, az itt élők gyors életet élnek: a végén vagy börtönbe kerülnek, vagy meghalnak. De ő ezt nem akarja elfogadni.

- Mindenki azt hiszi, ezt a környéket a gyilkosságok és az emberkereskedelem határozza meg, de mi a költészettel megcáfolhatjuk ezt.

Evanilson Alves személyes példájával is szeretne ehhez hozzájárulni.

- Gyakornoki munkákat vállaltam havi 250 realért (18 000 forint). A barátaim nem értették, miért dolgoztam ilyen kevés pénzért, de tudtam, hogy ezzel biztosíthatom a jövőmet. A művészet, a költészet az én megmentőm. Bebizonyítom, hogy taníthatok költészetet és meg is élhetek belőle. Én egy hosszabb életet választottam.

2010 májusában négy barát összeült, és létrehozták a Sarau da Onçat.

- Ez egy kreatív tér, ahol alapértéknek tekintjük a szabadságot, a változást, a szeretetet. Ez egy olyan hely, ahol mikor összegyűlünk, megöleljük egymást. Önmagunk lehetünk, a saját történeteinket írhatjuk, és megvalósíthatjuk őket a költészet és a szavak által. Az önkifejezés megteremti a változás lehetőségét, Salvadorban és környékén is. Olyan témákat érintünk, mint a nők megbecsülése, rendőri erőszak, rasszizmus, előítéletek, homofóbia, fekete feminizmus. A szerelemről is beszélünk.

Evanilson Alves egy női börtönben is dolgozott. Itt is érzékelte, hogy az oktatást fontos lenne kiemelt területként kezelni. Brazíliában azonban egyre több börtön épül, pedig inkább új iskolákat kéne építeni.

- Furcsa, idegen és kellemetlen volt egy női börtönbe belépni, de mindenképpen azt akartam, hogy a fogvatartott lányoknak, asszonyoknak kevésbé legyen fájdalmas a bent töltött idő. Napokig győzködtem őket, hogy részt vegyenek egy költészeti workshopban. Sokan közülük alacsony szintű oktatásban részesültek. Nem voltak hozzászokva az olvasáshoz, az íráshoz, így le kellett küzdenünk ezeket az akadályokat és megmutatni nekik, hogy ők is képesek írni. Ez is megmutatta, hogy Brazíliában minél több embert be kell vonni az oktatásba, mert amikor valakitől megtagadják az oktatást, a jogait sértik meg.

Tevékenységüket támogatja az Amnesty International: tanszerekkel teli csomagokkal segítik a rászorulókat. Közösségük egyre erősödik. Már több könyvet kiadtak, iskolákban is terjesztik kidványaikat.

- A költészet egy pozitív függőség, az írással hegyeket lehet mozgatni, komoly változásokat lehet elérni. Tovább kell lépnünk! A fiatalokat ki kell mozdítanunk a közönyből, kritikus, politikus gondolkodással kell őket felvértezni. Meg kell mutatni nekik, hogy a változás rajtunk múlik: együtt megírhatjuk a jövőnket.

(Forrás: Positive News)